2016. október 6., csütörtök

Ötödik fejezet

Ötödik Fejezet

Travis



         Ez a buli nem a terveim szerint alakul. Kezdjük azzal, hogy úgy terveztem, több időt töltök majd Ayden-nel, jobban megismerem őt – bár mondjuk ez összejött, mert sok mindent megtudtam róla -, és jól érzem majd magam vele. Ezzel szemben Grayson-t egészen biztos meg fogom ölni.
         Meséltem már neki Ayden-ről – nem is keveset. Tudja mit érzek, vagy mit nem érzek már. És most tuti, hogy csak azért csinálja ezt, hogy engem kiugrasszon a bokorból. De ez nem fog összejönni neki. Már csak azért sem, mert tudom, hogy olyan messze nem fog elmenni.
         Viszont amikor látom, hogy a legjobb barátom magához húzza azt a lányt, akitől mostanában úgy érzem, hogy újra élek, legszívesebben behúznék neki egyet. Csak azért nem teszem meg, mert miután Ayden-t háttal fordítja nekem, rám kacsint. Rám mert kacsintani az a rohadék. Persze nem tudom a csalódottságot teljesen eltűntetni az arcomról, így a nyakamat teszem rá, hogy Ayden észrevette. Ezt onnan tudom ilyen biztosan, mert ő viszont nem is próbálta elrejteni ezt a tekintetet arcáról.
         Nem időzök ott tovább, fogom magam és a konyhába menekülök. Igen, bevallom, gyáván megfutamodok. Nem bírtam volna tovább nézni őket, ahogy egymáshoz simulva táncolnak.
         Töltök magamnak egy felest, és rögtön utána lehúzok még egyet. Még nem vagyok részeg, de nem is akarok az lenni. Tiszta fejre van szükségem Ayden közelében. Az első szám véget ér és egy lassabb kezdődik el. Istenem, lőjetek le.
         Épp a harmadik felesemet készülök lehajtani, amikor valaki megérinti a könyökömet, majd kikapja a kezemből a poharat.
         Megfordulok, és szembe találom magam Ayden-nel. Lehajtja a felest, de egy kis csepp kiszökik és épp az állán csorog lefelé.
         Gondolkodás nélkül hajolok oda és nyalom le róla, az így már sokkal ízletesebb vodkát.
         Amikor az ajkaim megérintik a bőrét, megdermed, de nem húzódik el. Köszönöm Istenem. Annyira jó íze volt. És most nem az alkoholra gondolok. A testem már erre az egyszerű érintésre is hevesen kezd reagálni. A szívem felgyorsul és a nadrágom is szűkebbé válik.
         Mielőtt lenn délen még nagyobb bajba kerülnék, nagy nehezen hátrahúzódom. Arra számítok, hogy pofon vég, vagy minimum kapok tőle egy csúnya pillantást, de legnagyobb megdöbbenésemre mosolyog. És ez nem az a szégyenlős mosoly, amit a megismerkedésünk óta tapasztaltam, és amit úgy szeretek. Nem. Ez egy hatalmas, széles, gonoszkás vigyor. Hmm. Ez talán még jobban tetszik.
 És még jobban megdöbbenek, amikor megszólal: - Táncolnál velem? – Kérdezi, és az előbbi csábos vigyort, felváltja a kedvenc, szégyenlős mosolyom. Nem tehetek róla, úgy vigyorgok, mint egy idióta.
- Semmi sem szeretnék jobban. – Válaszolom, kinyújtva felé a kezem.
Gondolkodás nélkül elfogadja. A vigyorom, ha lehet ezt mondani, még szélesebb lesz. Magam után húzom, ki a konyhából, vissza a nappali felé. Épp egy Taylor Swift szám megy, amit én személy szerint nem nagyon szeretek, de Ayden imádja, ezért csináltam egy olyan CD-t is, amin csak ennek az énekesnőnek a számai vannak.
Amikor odaadtam neki, szó szerint a nyakamba ugrott. Akkor olyan boldogság töltött el, amit már nagyon régen nem éreztem.
Most viszont nemcsak boldog vagyok, de izgatott is, és bevallom egy kicsit félek is. Na jó, be vagyok szarva, és most nem csak a táncra gondolok. Megijesztenek ezek az érzések, amiket ez iránt a lány iránt érzek, vagy amit érezni kezdek.
De nem akarom, hogy ez a félelem kiüljön az arcomra, hogy ez a lány meglássa, milyen mélyen beette magát a szívembe és az életembe, mert tudom, hogy ez a tökéletesség, ami most jelen van, nagyon könnyen és nagyon gyorsan összedőlhet. Kezdve azzal, hogy ugye nemsokára elköltözik innen. Nem szeretném – nagyon nem -, de azt se akarom, hogy valami őrültnek gondoljon, amiért nem szándékozik elengednem őt.
Amikor a nappaliba érünk, szembefordulok vele és magamhoz húzom. Látom, hogy a többiek már nagyon belemelegedtek a táncba, kivéve Grayson-t. Ő a kanapén terpeszkedik és mindentudóan mosolyog. Totál el van ázva. Ez a szerencséje, de még így is legszívesebben letörölném a képéről ezt a vigyort. Még csak az kéne, hogy ezt Ayden is meglássa. Nem hiányzik most nekem, hogy még emiatt a gyökér miatt is magyarázkodnom kelljen.
Testünk egymáshoz préselődik és csak most jövök rá, hogy nagy szarban vagyok. Ugyanis az előbbi izgalmam egy kicsit se lankadt el, és eléggé biztos vagyok benne, hogy ezt Ayden is észrevette, mivel egy másodpercre megdermed, de utána újra ellazul a karomba. Hál Istennek.
Mozogni kezdünk a zenére. Átfogom a derekát és hátul összekulcsolom a kezem közvetlenül a feneke fölött. Nagyon szeretném megragadni és még jobban magamhoz szorítani. De nem teszem, mert már így is hálás lehetek azért, hogy nem hagyott faképnél, amikor megérezte a merevedésemet.
Felpillant és a tekintetünk találkozik. Olyan intenzív a pillantása, hogy akkor sem lennék képes félrenézni, ha akarnék. De egyáltalán nem akarok.
Végigtáncoljuk ezt a számot, majd a következőt is úgy, hogy csak nézzük egymást. A merevedésem már szó szerint tombol a nadrágomban és ebben a pillanatban semmit sem szeretnék jobban, mint megcsókolni őt.
Lepillantok a szájára, ami egy kicsit szétnyílik és kidugja rajta a nyelvét, hogy megnedvesítse azt. Istenem, ki akar nyírni. Nagyot nyelek, de akkorát, hogy biztos vagyok benne, ő is hallja.
Közelebb hajolok hozzá, mert egyszerűen meg kell csókolnom őt, amikor a zene ismét egy gyorsabb számra vált át. Nem érdekel. Már csak néhány centi választja el az ajkainkat egymástól, amikor valaki elrántja tőlem Ayden-t.
Grayson önelégült arcával találom szembe magam. Kurva közel jár hozzá, hogy tényleg bemossak neki egyet.
- Most én jövök, bébi. – Kacsint Ayden-re, majd újra rám néz, és szabad kezével csókot dob felém. Rohadj meg. Elkapom a felém küldött csókot és számra nyomom, majd ördögi mosolyt küldök felé.
Hangosan elneveti magát, mire Ayden kérdőn fordul vissza felém. Vállat vonok, mire egy szívdöglesztő mosoly a jutalmam.
Azonban ez a mosoly hamar leolvad az arcáról, amikor Grayson hirtelen megpörgeti őt. Levegőért kap és a barátomba kapaszkodik, miközben hangosan nevet. Imádom hallani a nevetését. Viszonyt egy kicsit féltékeny vagyok, mivel nem én voltam az, aki kicsalta ezt a hangot belőle.
Grayson-ra azonban egyáltalán nem vagyok féltékeny, és erre csak most jövök rá. Nem ezért akarom őt agyonverni, hanem mert ő ilyen fesztelenül tud viselkedni Ayden-nel. Én mindig egy kicsit ideges vagyok a közelében, félek, hogy olyat teszek vagy mondok, ami elriasztja őt tőlem. Pedig lehet, hogy nem kellene ettől tartanom. Ha az első nap – és éjszaka – után nem rohant el sírva előlem, akkor már kevés rá az esély, hogy megteszi. Kivéve, ha mesélek neki… De nem. Arról az időszakról – Róla – nem feltétlenül kell még most tudnia. Az – vagyis Ő – már a múlt. Fáj bevallanom, de így van. Soha nem fogom elfelejteni Maggie-t, mivel mindig része lesz az életemnek. És nagyon remélem, hogy ugyanezt elmondhatom majd Ayden-ről is. Viszont ha így lesz, előbb utóbb beszélnem kell neki Róla. Inkább utóbb. Most még nem állok készen és per pillanat nem is akarok ezzel foglalkozni.
Ezúttal nem megyek vissza a konyhába. Most már nem izgat, ha táncolni látom őket, mivel tudom, hogy Grayson-ba megbízhatom. És az a tekintet, amit Ayden vetett rám, miközben táncoltunk… Rá nem néz így, szóval száz százalék, hogy nem akar semmit a legjobb barátomtól. Bár azt nem tudnám megmondani, hogy tőlem akar-e egyáltalán valamit.
Lehuppanok a kanapéra és magamhoz ragadok egy még bontatlan sört az asztalról. Tekintetemmel megkeresem Ayden-t, miközben lepattintom az üvegről a kupakot. Amikor megtalálom, találkozik a tekintetünk, mire elmosolyodik. Nem tehetek róla, önkéntelenül is visszamosolygok rá. Kibaszott gyönyörűen néz ki, és a rohadt életbe, még táncolni is tud. Nem olyan kurvásan riszálva, mint a legtöbb lány, akikkel eddig találkoztam, vagy akiket eddig láttam, hanem… nem is tudom. Máshogy. Érzékien, csábosan. Legalábbis velem így táncolt. És amitől csak még szexisebb lesz, hogy nincs is tisztában azzal, hogy ezt csinálja. Grayson-nal szerencsére elhülyéskedik az egészet, de így számomra még dögösebbé válik.
A többiek lassan kezdenek kidőlni, így felállok a kanapéról és a hifihez sétálok. Lejjebb veszem a hangerőt és elkezdem összeszedni a félig üres, illetve kiürült üvegeket.
Ayden is fáradtnak tűnik, de úgy látszik jól szórakozik Grayson-nal, így hagyom őket és a konyhába viszem a szemetet.
Épp indulnék a második körért, amikor a Grayson-Ayden duó lép be a konyhába, kezükben chipses tálakkal és feles poharakkal.
- Segítünk neked, tesó.
- Ugyan, hagyjátok csak, nem sok van. Szerencsére most nem viselkedtetek disznók módjára. Ez már határozottan fejlődésnek számít. De lehet, csak Ayden miatt fogtátok vissza magatokat. – Kacsintok rá az említettre.
- Ugyan, Ayden-nek ehhez semmi köze. Ha akarok, akkor disznóként viselkedek, és most nem csak a kupira gondolok. – Kajánul rám vigyorog. Felmutatom neki a középső ujjamat, mialatt ők a pulthoz jönnek és lerakják rá a mosogatnivalót.
- Tudod Grayson, miattam nem kellett volna visszafognod magad. Mit gondolhatsz most rólam, hogy megakadályoztam, hogy disznóságokat csinálj. – Mosolyog rá gonoszul, majd fogja magát és odajön hozzám.
Mire észbe kapok, már a nyakam köré fonja a karját és az arcomhoz hajol. Puszit nyom rá, majd hátrahúzódik, hogy a szemembe nézhessen.
- Köszönöm neked ezt az estét. Nagyon jól éreztem magam. Örülök, hogy végre megismerhettem a barátaidat. Mindannyian nagyon jó fejek. – Mondja, én meg csak állok ott, döbbenten. Nem is tudom, mit mondjak neki erre.
- Annyira gyönyörű vagy, - suttogom. Mindennél jobban szeretném most megcsókolni, de nem Grayson előtt akarom megtenni. Így lehajolok, és én is puszit nyomok az arcára. Kicsit hosszabban időzök el ott, mint kellene. – Remélem ezek után is velem alszol ma, - súgom bele a fülébe.
Ő csak egy aprót bólint, de nem szól egy szót sem.
- Jól van haver, akkor mi szerintem megyünk is. Örülünk, hogy végre össze tudtuk hozni ezt az estét. – Mondja Seth, ahogy a többiekkel együtt bejön a konyhába. – És annak is nagyon örülünk, hogy végre valahára bemutattad nekünk Ayden-t. Most már legalább arcot is tudunk a névhez társítani.
Ayden kérdőn néz rám, mire megvonom a vállamat. – Most mi van? Megemlítettelek nekik néhányszor. – Grayson a torkát köszörüli, és olyan hangot hallat, mintha fuldokolna. A rohadék.
Látom, hogy Ayden-t szórakoztatja ez az egész, így fogom magam, és az ajtóhoz megyek, hogy kikísérjem a vendégeinket.
Mindenki jóéjszakát kíván a másiknak és a taxihoz sétálnak, amit már korábban hívtak.
Grayson még mindig az ajtóban áll. Kicsit imbolyog és a szeme sem áll már jól, így a másnapossága garantált. Gonoszul rám vigyorog, mielőtt megszólal, - Öregem, amikor róla beszéltél, már akkor tudtam, hogy jól nézhet ki, de hogy ennyire dögös legyen, arra álmomban sem gondoltam volna. Vigyázz, mert még a végén lecsapom a kezedről. – Ezzel a végszóval megragadja Ayden kezét és magához húzza. Egy pillanatra megáll bennem az ütő, de szerencséjére csak két puszit nyom az arcára. Ezután további szó nélkül sarkon fordul és a várakozó taxihoz botladozik.
Ayden felé fordulok, hogy magyarázkodni kezdjek, de ő a számra teszi az ujját. – Nem kell megmagyaráznod. Nem akarok Grayson-tól semmit. Egyszerűen csak… szerintem szereztem még egy nagyon jó barátot. Bár nem tudom, hogy ilyen rövid idő után hívhatom-e így. Viszont így érzek. Most már legalább tudom, hogy miért ő a legjobb barátod. Menjünk, feküdjünk le. Tényleg nagyon fáradt vagyok.
Köpni-nyelni nem tudok, így szó nélkül követem őt a hálószobám felé. Bemegy a fürdőbe, és néhány perc múlva, már átöltözve tér vissza a szobába.
Leesett állal bámulok rá. Ugyanis nincs rajta más, csak az egyik pólóm – mivel rászokott, hogy abban aludjon, így az utóbbi pár napban elcsórja azokat -, és egy bugyi. Eddig mindig volt rajta nadrág is. Ó. Édes. Jézusom. A merevedésem azóta sem múlt el egészen, de most újra teljesen vigyázban állok. A fenébe. Így kurva nehéz lesz elaludnom mellette. Muszáj le lehűtenem magamat valahogy.
Némán a fürdőbe vonszolom magam, és a mosdópultnak támaszkodom. Veszek pár mély lélegzetet, hátha így sikerül lenyugtatnom magam. Kibaszott esélytelen kísérlet. Mostanában állandóan jéghideg vízzel élek. De most nincs kedvem hozzá, mert tudom, hogy ez alkalommal az sem segítene. Mivel Ayden pólós-bugyis képe a retinámba égett.
Áthúzom a pólót a fejemen és óvatosan kigombolom a farmeremet. Kurva kemény vagyok. A nadrágommal együtt a bokszeremet is letolom. A farkam hálásan ugrik elő, hogy végre kiszabadulhat a nadrágom börtönéből. Beállok a zuhany alá, mert azért mégsem akarok mindent összemocskolni. Megengedem a meleg vizet, hogy legalább ez tompítsa majd egy kicsit azokat a hangokat, amiket majd kiadok magamból.
Bal kezemmel a csempének támaszkodom, míg a jobbal rámarkolok a farkamra. Behunyom a szemem, és Ayden-t képzelem magam elé. Az ő kezét képzelem az enyém helyére.
Lassan mozgatni kezdem a jobbomat. Fokozatosan gyorsítok a tempón, mire zihálni kezdek, és semmi mást nem látok magam előtt, csak ezt a lányt.
Érzem a gerincem tövénél, hogy már nagyon közel vagyok. Még jobban gyorsítok a tempón, majd egy hatalmas nyögés kíséretében élvezek el. Istenem. Ez az orgazmus elsöprő volt. Én még soha… úgy értem… volt már orgazmusom, de ez. Bassza meg. Hatalmas volt.
Beletelik néhány percbe, amíg a légzésem normalizálódik. Gyorsan megmosakszom, felöltözök – illetve felveszek egy tiszta bokszert -, és már vissza is megyek a szobába, mielőtt még Ayden utánam jönne megnézni, hogy jól vagyok-e.
Mire a szobába érek, látom, hogy már befészkelte magát az ágyba, háttal nekem. Nem vesztegetem tovább az időt, bebújok mellé, átkarolom, és a mellkasomhoz húzom.
- Jó éjszakát, Ayd.
- Jó éjt, Trav, - suttogja, már félálomban. Puszit nyomok a halántékára, majd a hajába temetem az arcom, és így nagyon hamar magába szippant az illata és az álom is.


¤¤¤¤¤¤¤


Valami felriaszt abból a nagyszerű álomból, amiben éppen benne voltam. Természetesen Ayden-ről és rólam szólt. Ebben az ágyban. Éppen valami mocskosat készültünk tenni, amikor kizökkentettek belőle. Rezgő hangot hallok, ami a padló felől jön. Ezután abbamarad, de nem sokra rá ismét rákezdi. Gondolom Ayden telefonja lehet az, mivel az enyém még mindig a farmeremben van, amit tegnap a fürdőben hagytam.
Lassan, nehogy felébresszem vele Ayden-t, kicsúszok mellőle, és követem a hangot, míg meg nem találom a nagy halom ruha között. Mire kihalászom, addigra ismét elhallgat, de még látom felvillanni a kijelzőn a hívó félt. EGYETEM. A legrosszabb rémálmom kezd lassan valóra válni. Pánikolni kezdek, hogy most mihez kezdjek majd. Mivel egészen biztos vagyok benne, hogy miért hívják hajnali hatkor ezt a lányt.
Halkan, nehogy felébresszem őt, az ajtóhoz megyek. Visszapillantok az ágyamban még mindig alvó lányra, aki – nincs rá jobb szavam -, olyan gyönyörű, mint egy angyal. Mély levegőt veszek, amit bent is tartok, és nagyon óvatosan nyitom ki az ajtót. Kilépek a folyosóra és mielőtt a nappaliba mennék, ahol nyugodtan gondolkozhatom, és kiötölhetek valami tervet arra vonatkozólag, hogyan is bírhatnám legalább még egy kicsit maradásra, a fürdőbe megyek és előhalászom a saját telefonomat is.
Amikor a nappaliba érek nem jutok sokáig az agyalásban, mert újra rezegni kezd a kezemben a telefonja. És sajnálatomra ismét az Egyetem hívja. Tudom, hogy nem lenne szabad, hiszen semmi beleszólásom nincs a döntésébe, de mégis megteszem. Felveszem a telefont.
- Igen? – Szólok bele halkan.
- Jó reggelt. Itt Mr. Donovan. Kivel beszélek?
- Umm… Ayden egyik barátja vagyok. Nálam szállt meg, amíg meg nem oldódok az a probléma a kollégiummal. Miben segíthetek?
- Ó, nos, éppen emiatt telefonálok. A helyzet rendeződött, így akár már a mai napon is elfoglalhatja a szobáját. Ha később, vagy amikor éppen önöknek jó, befáradnak az irodámba, oda is tudom adni a belépőkártyát a szobához. Igazán sajnálom ezt a kis kellemetlenséget, de ígérem, hogy most már semmi probléma nem lesz.
- Rendben. Nagyon szépen köszönöm az információt. Amint tudunk, bemegyünk a kártyáért.
- Várni fogom magukat. További szép napot. Viszont hallásra.
- Viszont hallásra.
Istenem, most mit csináljak. Nem akarom elengedni őt. Tudom, hogy az lenne a helyes döntés, hiszen alig ismerjük még egymást, de akkor is… Már most hiányzik, pedig jelenleg az ágyamban alszik, tudatlanul.
Felkapom a telefonomat a kanapéról, ahová lehajítottam, amikor elkezdtem beszélni ezzel a férfivel, és tárcsázom azt az embert, akire most nagyon nagy szükségem van.
- Mi a fasz ember? Mennyi az idő? – Üdvözöl barátságosan a legjobbnak nevezett barátom.
- Ne foglalkozz azzal hány óra van. Szükségem van rád. Tíz perc és ott vagyok érted. Öltözz, megyünk futni.
- Futni? Te teljesen hülye vagy? Kurva másnapos vagyok, és ezzel a hívással sem nagyon segítettél ezen.
- Grayson, légy szíves, ne kezd. Most beszéltem az egyetem dékánjával, aki elmondta, hogy Ayden akár még ma beköltözhet a koliba. Nem tudom, mit csináljak. Erre még nem készültem fel.
Hosszúra nyúlt csend támad a vonal végén, majd végtelennek tűnő idő elteltével Grayson újra megszólal. – Legyen húsz perc haver. Szükségem van egy nagy adag erős, feketekávéra.
- Rendben. Tizenöt perc múlva ott vagyok. Viszek kávét.
- Ó, jól van már, tizenöt perc és kész vagyok. De akkor duplát hozzál.
- Megegyeztünk. Nemsokára találkozunk.
- Alig várom. – Ezzel le is teszi a telefont. Na, erről beszélek. Nem véletlenül ő a legjobb barátom. Mindig számíthatok rá, és persze ez fordítva is igaz. Bármikor számíthatunk a másikra.
Gyorsan összekapom magam, írok egy gyors üzenetet Ayden-nek, hogy azért tudja, hová tűntem, és már úton is vagyok Grayson-hoz. Útközben veszek neki egy nagy adag feketét és a biztonság kedvéért magamnak is rendelek egyet.
Húsz perc múlva már le is parkolok Grayson-ék előtt. Grayson már a ház előtt vár, teljes futószerelésben. A kocsimhoz sétál és egyből le is húzza a felé nyújtott kávé felét.
- Na mesélj haver. Úgy látom, nagy szarban vagy.
- Hát, így is lehet fogalmazni. – Megiszom a saját kávémat is, majd a ház előtt lévő szemetesbe hajítom a poharat. Grayson is kiüríti az övét, és ő is kidobja a sajátját.
- Na induljunk, mielőtt még meggondolom magam. De csak akkor, ha elmeséled, hogy mi nyomja azt a piciny kis szívedet. – Mosolyog rám mindentudóan.
- Rendben. – Most már úgyis mindegy. Elkezdünk futni és közben elmesélek neki mindent. De mivel nem sok újat tudok neki mondani, mivel mindent tud az Ayden iránti érzéseimről, vagy éppen arról, amit már nem nagyon érzek, nem sokáig tart a beszédem.
- És most legalább tudja, hogy eljöttél, vagy csak fogtad magad, és leléptél? – Kérdezi.
- Hagytam neki egy üzenetet, hogy hozzád jövök, és majd megyek. – Válaszolom, és már akkor tudom, hogy ezt nem kellett volna, amikor meglátom az arckifejezését.
- Te most komolyan ennyit írtál neki? Nem is csodálkoznék azon, hogy amint megtudja majd, hogy kész a szobája, se szó, se beszéd faképnél hagy. Haver, ez nagyon gáz. Valami kedveset kellett volna neki írni, ha tényleg azt akarod, hogy ne menjen el, vagy legalábbis ne rögtön, már ma. Nem egy öt szóból álló valamit. Nem is tudom minek nevezzem ezt, mert még a mondat sem méltó szó rá.
- Tudom tesó, de nagyon kiakadtam. – Válaszolom és belém mar a bűntudat és a félelem, hogy ezt nagyon elbasztam.
Ezután nem mondunk egymásnak semmi mást, mivel nem sokkal később már vissza is érkezünk a kocsimhoz.
- Szerintem most menj haza, és reménykedj benne, hogy még nem ébredt fel, így úgy tehetsz, mintha ez a reggel meg sem történt volna. Eltekintve persze a telefonhívástól. És jobb lenne, ha nem titkolnád el azt előle, mert tudom, hogy ez jár az eszedbe. Hidd el, ez nem jó ötlet. Csak magadra haragítanád ezzel a tetteddel. Viselkedj végre férfiként!
Ezzel a végszóval fogja magát, és otthagy a háza előtt, a kocsimnál.
Én meg állok ott még egy ideig, mint egy idióta és a szavain gondolkodom. Igaza van. Tényleg az járt a fejembe, hogy még nem mondom el neki. De abban is igaza van, hogy férfiként kell végre viselkednem és megmondanom neki, hogy még nem szeretném, ha elmenne. Persze logikusan majd úgyis a koliban fog lakni, mivel csak nem költözhet hozzám csak úgy… Bár ha jobban belegondolok, miért is ne? Hiszen eddig is itt lakott és teljesen jól megvoltunk. Semmi szükségünk arra a szobára. Csak ezzel még őt is meg kell győznöm valahogy. De erre is van már ötletem.

Nagy tervekkel felszerelkezve szállok be az autómba, és hajtok vissza a lakásomra. Boldog mosollyal az arcomon szállok ki és megyek a bejárati ajtó felé. Azonban, amikor belépek, megfagy az ereimben a vér. Mivel szembe találom magam azzal a két tárggyal, amit már olyan jól ismerek. Ami a kapcsot jelentette ahhoz, hogy Ayden az első nap beszállt hozzám az autóba. Az ajtóval szemben ugyanis ott áll – úgy látszik már menetre készen – a két bőrönd. És a világom épp most fordul lassan a feje tetejére.

12 megjegyzés:

  1. Oh, jajj! Szegény Travis! Remélem, meggyőzi Ayden-t, hogy maradjon!
    Nagyon jó, nagyon tetszik, Évi! Igazán ügyes vagy! Remélem, hamarosan olvashatjuk a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Egy aranyos történet kezd kibontakozni!!!Várom a következő részt,Köszönöm!!!

    VálaszTörlés
  3. Én még csak most kezdtem, de nagyon tetszik! Köszönöm! Remélem folytatod! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! ☺️😘❤️
      Igen folytatom, semmiképpen nem szeretném abbahagyni.

      Törlés
  4. Most fedeztem fel ezt a blog or :-) El sem tudom mondani mennyi elvezettel olvastam minden sorat a tortenetednek! Nagyon varom a folytatast! Koszonon szepen! Udv. Edina

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm hogy olvashatom nagyon tetszik 😁😁😁😁 alig varom a következő részeket 🙂

    VálaszTörlés
  6. Most találtam erre az oldaladra, nagyon tetszettek az eddigi felyezetek! Profi írás! :-)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon ügyes vagy,máris megszerettem Travist és Aydent!
    Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm szépen! ☺️😘❤️
    Igyekezni fogok. Szerintem a jovohet végére mar hozom is a következő részt. Addig is kitartást! ☺️😊

    VálaszTörlés
  9. Drága Évi! Gyorsan folytasd, légyszi! Már nagyon várom, hogy mi lesz velük! Az eddigi részek nagyon jók! :) <3

    VálaszTörlés
  10. Kedves Évi! Profi munkát végeztél, nagyon klassz a könyv. Sajnálattal vettem, hogy október óta nincs több fejezet. Remélem semmi komoly bajnem történt, csak mással voltál elfoglalva. Kérlek, ha lehet folytasd a történetet, ami romantikus, pici feszültséget/izgalmat okozó és ezáltal kiváncsi olvasová tett.

    VálaszTörlés